Azért is akartalak meglepni titeket ezzel a kis szösszenettel, mert a fejezet csak holnapra lesz blogképes :3 Puszika!
- Vigyen haza, Mr. Cleeves. – erősködött Eliose, de a férfi elengedte a füle mellett az utasítást.
Eliose-t viszont nem olyan fából faragták, hogy hagyja magát. Sosem tudtak igazi hölgyet faragni belőle, és egy kis küzdelemnek ő sem tudott ellenállni, ezért teljes erőből oldalba vágta a férfit. Adric megtorpant egy pillanatra, de szorítása kicsit sem enyhült a derekán. Eliose elégedetten figyelte, ahogy megpróbál levegőt passzírozni a tüdejébe a váratlan támadás után. A másik három férfi felnevetett, és mit sem törődve Adric-kel, továbbindultak.
- Remélem, tisztában van vele – kezdte Adric, és fenyegető pillantást vetett a lányra, amiben egy csepp erőszaknak sem volt nyoma. – hogy ezt még meg fogom torolni magán.
- Megérdemelte, azok után, ahogy az előbb bánt velem! – tajtékzott Eliose, a dühtől kipirult az arca. A másik három férfi méterekkel arrébb volt már, de hangos hahotájukat még így is hallották.
- Akkor azt hiszem, kockázatot vállalnék még egyszer. – búgta a fülébe Adric. – Előbb-utóbb úgyis képtelen lesz nemet mondani egy kis élvezetre.
- Azt kétlem. – morogta Eliose, meglepően könnyedén kiszabadította magát a férfi szorításából, és emelt fővel továbbindult, összeszedve maradék büszkeségét. A szeme sarkából látta, hogy Adric követi, és nem tudta leplezni mosolyát, ahogy fájdalmas grimaszba torzult az arca minden egyes lépésnél.
Ááá ez eszméletlen! Nagyon várom már! :)
VálaszTörléspuszi Grétii
nyami....nyami.....nagyon várom már :)
VálaszTörlés