(Ami a megfázásom illeti, lázam már nincs, az agyam is fogjuk rá, hogy működik, csak hangom nincs xD De hál istennek az ide nem kell:P)
- Miért jött ide? – préselte ki nagy nehezen a mondatot. A kérdésre az előtte álló férfi felnevetett, és közelebb lépett.
- Tán nem akart látni?
- Én… - kezdte volna Eliose, de az idegen hirtelen olyan közel volt hozzá, hogy úgy érezte, semmi oxigén nem jut a tüdejébe, hiába szívja be a lugas levegőjét. Fuldoklott a közelségtől, és… égett. - Távozzon, kérem! – mondta rekedt hangon, felpattant a padról, és a bálterem ajtaja felé indult.
- Ne menj még! – mondta a férfi, és megragadta a karját. Eliose megdermedt. Csak képzelődött, vagy tényleg hűvösebb lett az idő? Talán a fagy, ami végigkúszott a csupasz bőrén csak az ő képzeletében létezett? A férfi kesztyűs keze cirógatni kezdte a karját, centiről centire haladva lefelé. Eliose látni vélte a leheletét maga előtt. Félelem hasított belé.
- Vissza kell mennem – zihálta, és kiszakította magát a férfi öleléséből. De ő nem adta fel. Ismét elkapta a lányt, ezúttal a derekánál, és a repkénnyel futtatott kőfalhoz szorította.
- Azt mondtam, maradj! – suttogta a férfi a fülébe. Egyik kezébe fogta Eliose arcát, testével leszorította a lányét, így az képtelen volt menekülni. Eliose érezte, ahogy elszáll az erő a tagjaiból, a mélybarna szemek fogva tartották, akkor sem tudott volna mozdulni, ha akar. – Úgy. Látod? Tudsz te jól viselkedni, ha akarsz – búgta az idegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése